Boldog Karácsonyt kívánunk!
2023.12.24.
Mikor van szenteste?
December 24-én minden évben eljön a szenteste napja.
2023-ban vasárnapra esik szenteste.
A magyar népi hagyományban ezen a napon csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erővel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...), hogy egészségesek maradjanak.
A családok böjtölnek, és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalra. A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnep alkalmával.
Napjainkban már kevesen tartják be a Szentestéhez kapcsolódó hagyományokat. Ami jellemző, hogy az ünnepi asztal külölnleges díszítést szokott kapni, ínycsiklandozó finomságokkal terül meg, és a gyerekek izgatottan és türelemetlenül várják az estét, az ajándékozást.
Szentestére gyakori ételek: mákosguba, hal ételek, halászlé, töltött káposzta.
Karácsony
A karácsony a keresztény ünnepkörben Jézus Krisztus születésének ünnepe. A kétnapos ünnepet négyhetes előkészületi idő, az advent előzi meg. A karácsony első napjának vigíliáját, azaz előestéjét szentestének nevezzük. Szenteste időpontja a naptárban kötött, mindig december 24-ére esik.
Karácsony, Jézus születésének ünnepe
A Bibliában, az Újszövetségben Máté és Lukács evangéliuma számol be az első karácsony eseményeiről, a Megváltó születésének történetéről. Lukács evangélista tudósít arról, hogy Isten elküldte Gábriel angyalt a názáreti Máriához, „aki a Dávid házából származó József jegyese volt” (1,27). Gábriel elmondta Máriának, hogy gyermeke fog születni, mégpedig az Isten Fiát fogja világra hozni, akit Jézusnak kell elneveznie. Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?” (1,34) – „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának” (1,35) – felelte az égi küldött.Máté evangéliumának első fejezetében azt olvashatjuk, hogy Józsefnek is megjelent az Úr angyala a következő üzenettel: „…ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (1,20–21)Mindez Augustus császár és Heródes király uralkodása idején történt. Amikor a császár népszámlálást rendelt el, József és Mária Betlehembe, József szülővárosába mentek, hogy ott írják össze őket. Mivel a szálláshelyek megteltek, csak egy istállóban tudták meghúzni magukat. Mária itt adott életet Jézusnak. „[A]míg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2,6–7)Ezen a karácsonyéjszakán látogatók is érkeztek az újszülött kisdedhez. A környékbeli legelőkön pásztorok vigyáztak a nyájra. Megjelent nekik az Úr angyala, aki karácsonyi üzenetet hozott: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10–11) Azt is elmondta, hogy a gyermek bepólyálva fekszik egy jászolban. A nagy fényességgel megtelt karácsonyi éjben az égi küldött mellett egy angyalsereg is megjelent a pásztorok szeme láttára, és az angyalok Istent dicsérve így szóltak: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)Miután az angyalok elmentek, a pásztorok azonnal útra keltek, hogy megbizonyosodjanak mindarról, amiről a mennyei küldöttek hírt hoztak ezen a karácsonyéjszakán. A Szentírás tanúsága szerint, amikor meglátták a kisdedet, elmesélték az angyali látogatást és mindazt, amit az égi követ Jézusról mondott.Karácsony éjszakáján egy különleges csillag is feltűnt az égen, amely hírül vitte a Megváltó születését. Az égi jelet három napkeleti bölcs is meglátta, akik ezért útra keltek, hogy hódolatukat fejezzék ki a zsidók újszülött királyának.
A karácsony a naptárban
A kereszténység sokáig csak Jézus feltámadását, a húsvétot ünnepelte, a karácsony háttérbe szorult. A korai keresztény írók némelyike (például Órigenész) kifejezetten tiltakoztak Jézus születése napjának megünneplése ellen, mivel ezt pogány szokásnak tartották. A karácsonyi eseményeknél fontosabb volt számukra az epifánia, Jézus megkeresztelésének ünnepe, amelyet az üdvtörténet szempontjából előrébb valónak tartottak.Jézus születésének dátuma nem ismert, és a keresztény hagyomány sem őrizte meg ezt az információt. Az első karácsonyokat, azaz a Megváltó test szerinti megszületésének, az inkarnációnak az emlékezetét – több forrás tanúsága alapján – tavasszal tartották. A legkorábbi, 243-ból származó adat szerint a tavaszi napéjegyenlőség közelében, március 28-án ünnepelték a karácsonyt.A téli karácsonydátumok kialakulása hosszú folyamat eredménye. Eleinte, még a 4. század kezdetén az epifánia és a karácsony ünnepe összekapcsolódott. A január 6-ára virradó éjjelen emlékeztek meg Jézus születéséről, napközben pedig a megkeresztelését ünnepelték. Az epifánia és a karácsony ünnepe idővel kettévált. Biztos adat áll rendelkezésre arra nézve, hogy 336-ban december 25-én emlékeztek meg Jézus születéséről. Ez a nap a római vallási világban az egyik legnagyobb isten, a sötétséget legyőző Mitrász napisten tiszteletére rendelt ünnep volt. A nyugati keresztények számára egyre fontosabbá vált – többek között Nagy Konstantin császár is szorgalmazta –, hogy a pogány ünnepet keresztény üzenettel ellensúlyozzák. Ennek 325-ben a niceai zsinaton érkezett el az ideje, amikor Jézus születésének ünnepét, a karácsony napját december 25-ére rögzítették. Az ortodox és más keleti egyházakban azonban ma is január 6-án ünneplik a karácsonyt.
Karácsony a néphagyományban
A néphagyományban mind a szentestét, mind pedig a karácsony kétnapos ünnepét számos szokás, illetve hiedelem övezte. Ezek gyökerei egyrészt a kereszténység előtti időszakhoz, abban is főként a téli napfordulóhoz kötődő babonás képzetekhez, másrészt az ünnep keresztény jellegéhez vezetnek.A karácsonyi néphagyomány szerint szentestén nem végeztek mezei munkát, hanem a ház körüli rendrakással és finom ételek készítésével hangolódtak az ünnepre. A római katolikus családok egész napos böjtöt tartottak, csak az esti harangszó után ültek asztalhoz. A karácsony előestéjén, azaz szenteste megszabott rendje volt az asztal díszítésének és az étkezésnek. A Dunántúlon, illetve az Alföld egyes részein úgynevezett karácsonyi abroszt használtak, amely anyagában és díszítésében is fehér, ritkábban piros színű volt. Egyes területeken akár két-három karácsonyi abroszt is használtak, amelyeket a középvonalaik csíkjaival merőlegesen fektettek egymásra, mintegy keresztet alkotva. „A Zobor vidéki magyaroknál a karácsonyi abrosz felterítése egy termésvarázsló rítus része: a gazda és a gazdasszony, miután az ablakra búzát szórtak, együttesen tették az asztalra a két karácsonyi abroszt, majd váltakozva maguk felé húzogatták, ill. háromszor megcserélték a feltett két karácsonyi abroszt, ismétlődő párbeszéddel kísérve a műveletet (például Menyhe: »Mit húz kend?« »Konkolyt, mindenféle gazt a búzából«); ettől a jelképes »gaztalanítástól« remélték a következő évi búzavetésnek a gyomoktól való megóvását” – írja a Magyar néprajzi lexikon.A karácsonyi abroszt a vacsora végén leszedték, de a későbbiekben is fontos szerepet tulajdonítottak neki. Például egyes területeken újévig a karácsonyi abroszba takaróztak, hogy ne érje őket betegség, más helyeken a betegeket dörzsölték be vele, gyógyító erőt tulajdonítva neki. Sok helyen a jó termés reményében tavasszal a karácsonyi abroszból vetették a kenyérgabonát.A szentesti vacsoraasztalra gabonamagvakat is helyeztek, amelyeket aztán a baromfinak adtak, hogy azok jól tojjanak. Karácsonyi népszokás volt szalmát vinni a szobába, emlékeztetőül, hogy Jézus is szalmán feküdt a jászolbölcsőben.Az éjféli miséhez is számos népszokás kapcsolódott. Az egyik legismertebb a Luca székéhez kötődik: aki felállt a Luca székére karácsony szentestéjén, az megláthatta, ki a boszorkány. De a szerelmi jóslás számos fajtája is kapcsolódott a karácsonyi ünnepekhez.A legismertebb és leggyakoribb karácsonyi szokások közé tartozott a betlehemezés. Ezzel a többszereplős dramatizált játékkal idézték fel a karácsonyi történetet. Sok helyen szokás volt az éjféli mise vagy istentisztelet előtt a rokonok, barátok ablaka alatt karácsonyi dalokat énekelni.
Források:
